Minden völgyben, minden medencében, a hegycsúcsok lábánál, a rétek között vagy az erdők szélén: egy legenda, egy álom, egy tó. Az Alpok egész láncolatát kis, kék gyöngyszemekkel szórta tele a természet, melyek hihetetlenül elragadó panorámát nyújtanak. Az olasz Alpok ezer tava közé a nép képzelete tündérek és boszorkányok, óriások és hercegnők meséjét szőtte.
A víz csodáját a sziklák és az ég közé.
A Ligúr-tenger teraszos meredélyeitől a Dolomitokig és a Júlia-Alpokig, 1800-2500 méteres magasságban az Alpok végeláthatatlan hullámzása számtalan tónak ad hazát. Legtöbbjük a gleccserek oldalához, vagy a csupasz sziklák közé ékelődik be. A helybeliek fantáziája mítoszból vagy legendából eredőnévvel keresztelte el a tavakat.
Ilyen a Lago di Carezza az Egavölgyben, a Dolomitok trentói vonulatán. Tükrében a szem szivárványhártyájának minden árnyalata csillog. A helyi legenda szerint ezt egy átok okozza: a Latemar-hegy mágusa beleszeretett a tóban lakó Ondinába és többször megpróbálta elrabolni. Mivel ez nem sikerült, egy nap egy boszorkány tanácsára a Carezza-tóra szivárványt varázsolt, hogy ezzel csalogassa magához a lányt.
Amikor Ondina kiemelkedett a habokból, hogy megszemlélje a csodát, hirtelen megérezte a veszélyt és elmenekült. A varázsló nagyon megharagudott, hogy nem sikerült a csele, megragadta a szivárványt és a tóba hajította, ahol az ezer darabra tört.
Azóta a víz az irisz színeiben csillog.
