Szabadok földje
2019. január 07. írta: Goviatravel

Szabadok földje

Thaiföld Dél-kelet Ázsia gyönyörű titkokat ígérő varázsgömbje. A fehér homokfövenyes partoktól az örökké pulzáló világvároson át az északi hegyvidék vadságáig itt minden megvan, ami egy felejthetetlen utazáshoz kell: kristálytiszta tengervíz, csodálatos korallzátonyok, a keleti meséket és a dicső múlt hangulatát idéző hatalmas romvárosok és paloták, úszó piacok, rejtelmes mosolyú Buddha szobrok, ezer színben tündöklő szentélyek, ódon fatemplomok és elefántösvényekkel szabdalt, terebélyes nemzeti parkok.

Nevét 1939-ben Sziámról Muang Thai-ra, azaz a “Szabadok földjére” változtató ország a brit és francia gyarmatbirodalmak közé ékelődve is megőrizte függetlenségét, valamint a két nagy “szomszéd”, India és Kína kulturális és vallási hagyatékát. Az európai hatalmak közelsége sem maradt azonban nyom nélkül, hiszen a sziámi uralkodók fokozatosan népük életének részévé tették a nyugati civilizáció vívmányait és intézményeit. Így vált Thaijföld egy modern, ám hagyományait hűen ápoló országgá, ahol megtörténhet, hogy a száguldó autócsodák mellett elefántok lejtenek az úton, vidéken repülőgép landol a kolostorok és  a pagodák között, valahol a dzsungel mélyén pedig a nem több mint 120 főt malabri törzs kergeti az apróvadakat.

Bangkok, vagy ahogy a thaiok nevezik királyságuk első számú városát, Krung Thep, - az Angyalok Városa- sok mindent nyújthat az idegennek, egyet azonban biztosan nem. Pihenni képtelenség a keleti metropoliszban.

Mindazonáltal van Krung Thep levegőjében valami, ami egyfajta varázslattal szövi át a bangkoki utcák élettől lüktető mindennapjait.

A buddhisták kedvessége, a buja éjszakák neszei, és a watok ereszcsatornáin csüngő aranyozott fémlemezek csilingelése táplálja a varázsburkot.

Aki a templomok, faviskók és paloták között sétálva rátalál erre a Bangkokra, azt a város egy életre magához láncolja.

A főváros szívében, a Sanam Luang zöld terétől délre, fehér csipkés falak mögött pompázik a főváros koronája, a Grand Palace, Chakri-dinasztia 1783-ban emelt, ősi királyi otthona. Az épület Smaragd Buddha szentélyében egy zöld jáde szobrocska üldögél magas aranytrónusán -  az ország jólétének és biztonságának letétemányese, számos csoda kötődött a nevéhez. A Smaragd Buddha olyan fontos a a thaiok számára, hogy maga a király öltözteti új ruhába minden évszakváltás idején.

Sziám a megrögzött vásárlók számára a kísértés melegágya. Az északi törzsek népművészeti tárgyaitól és szőtteseitől, a mesteri kezek nyomát viselő thai selymen és textíliákon keresztül, a zafirral, jádéval, rubinnal ékesített aranyékszerekig és a csodálatos tikfa faragásokig legszívesebben egy galériára való emléket vinne haza az ember.

Bátran induljunk el a szuvenírek dzsungelében, ám mindig ügyeljünk arra, hogy kíséret nélkül térjünk be a boltokba, máskülönben a segítségünkre siető alkalmi beszélgetőtársak jutaléka alaposan megnövelheti a kiválasztott szvenír árát. Bankokban a drágaköveket, főként a zafírt, kínáló svihákokat sem árt nagy ívben elkerülni. A csalók ugyanis különféle mesékkel csábítják az ékszerboltba az áldozatot, ahol elhitetik vele, hogy a bemutatott zafírokon akár kát-háromszoros áron is túladhat majd Európában vagy Amerikában, szerencsétlen turista a bőséges haszon reményében degeszre vásárolja magát ékkövekkel.

A zafírról aztán hamar kiderül, hogy fabatkát sem érnek, vagy az alacsonyabb árkategóriában lévő követ adták el magasabb áron a hiszékeny vásárlónak.

A sokarcú fővároshoz a hírhedt Patpong-negyed is szervesen hozzátartozik - itt már Szodoma és Gomorra utcáin járunk. Az extrém szórakozóhelyek produkcióin a sokat megélt utazó szemei is kikerekednek, hiszen korántsem mindennapi látvány tárul elénk. Ha a Patpongon szépségkirálynő választást tartanának, talán a legbeszédesebb felirat az első helyetett szalagján: “Isten óvja a királyt!”

Hajnaltájt sokkal békésebb kép fogadja a korán kelőket: az utcákat járva gyakori látvány a buddhista szerzetesek libasorban haladó csapata, amint lepelruhájuk szélét karjukra csavarva ételadományokért indulnak a hívőkhöz. Csak Thajföldön mindegy 32 ezer kolostort és 200 ezer szerzetest tart számon a narancsságrga klérus, hiszen a 62 millió főt számláló thaiföldi populáció közel 95%-a a theravada buddhizmus követője, a négy déli tartomány - Narathiwat, Pattani, Satun és Yala - maláj népcsoportjai azonban az iszlám hívei. Észak-Thaiföldön külön csoporot képeznek a törzsi kisebbségek. Bár a legnagyobb létszámot képviselő karenok körében már  a buddhizmus és a kereszténység is teret nyert, a hegyi törzsek többségében még mindig a temrészeti vallásokat és az animizmust -szellemhitet - éltetik. A törzsi szervezetben élő északi népcsoportok meganyni különböző hagyományt ápolnak. Elefántot például csak a karenok tartanak, egyik alcsoportjuk, a padaungok asszonyai pedig rézkarikák segítségével igyekeznek zsiráfnyi nyakat növeszteni. A 900 m feletti hegyekben élő meók, lisuk, yaók és akhák körében régi tradíció a nagy profittal kecsegtető ópiumtermesztés.

Az összesen közel 750 000 főt számláló hegyi populáció csoportjait Chiang Mai, Chiang Rai vagy Mae Hong Son városokból indulva kereshetjük fel. Az elefántogolással és folyami tutajozással kombinált kirándulás első állomására általában dzsippel szállítják el a vendéget, ahonnan kristálytiszta patakokon, félhomályos erdei ösvényeken és hosszú barlangokon át vezet az út a törzsi falvakba.

A vadromantika egész úton végigkísér bennünket: barlangászat közben frissen vágott bambuszfáklya szolgáltatja a világítást, kísérőnk az orrunk előtt szedett bambuszrüggyel gazdagítja a vacsorát, az éjszakát pedig többnyire cölöplábakon álló faházakban töltjük az ismeretlen hangoktól zsongó dzsungel közepén.

Az ország paradicsomi szigetvilága Phuket vagy Ko Samui, mely évtizedekkel ezelőtt még szinte ismeretlen fogalom  volt idegenforgalmi körökben . Phuket - a nyugati part gyöngye, és egyben Sziám legnagyobb szigete - ma az indonéz meseszigettel, Balival együtt pályázik a “Délkelet-Ázsia legvonzóbb üdülőparadicsoma” címre. Közben nemcsak Phuket forgalma, hanem a nyaralók összetétele is változik.

A kéjutazásra indulókat fokozatosan felváltják a szervezett turistautak keretében érkező családok, fiatal párok, nészutasok. A festői szigetek már Hollywood figyelmét is többször felkeltették, hiszen az álomgyár stúdióinak thaiföldi hajtásaként a Leonardo di Caprioval forgatott Beach (A part) című filmet jegyzik, míg a 007-es sorozat készítőit már több mint három évtizeddel ezelőtt meggyőzte a paradicsomi környezet.

Ko Phing Kant, ahol az 1973-ban készült James Bond filmet, a “The Man with the Golden Gun”-t forgatták, jelenleg kagylókat és egyébb szuveníreket árusító maláj asszonyságok tartják kezükben.

ko_phing_kan.jpg

A feltételek tehát adottak az újabb sziámi küldetéshez, ám a főszerep most az utazóké.

A bejegyzés trackback címe:

https://govia.blog.hu/api/trackback/id/tr7514544876

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.