A múlt századok nagy utazói körében igen népszerű volt ez a tóvidék, az angol Samuel Butler "a legszebb tó"-nak nevezte, míg Stendhal a Nápolyi- öbölhöz hasonlította.

A látogatókban sokféle benyomást kelt a vizek kékje, a dombvidék zöldje, a hegyek sötét foltja miatt. A paletta színei itt összetalálkoznak, majd eltávolodnak, hogy festői szépségű városokat és falvakat öleljenek körül, melyek a víztükör közepét díszítő szigetcsoportokra néznek.

A Maggiore-tó, más nevén Verbano, az itáliai félsziget északnyugati szíve. Mindkét partja a nemes Borromeo család birtokát képezte és az ő kifinomult ízlésüket tükrözi, melyet mindmáig tanúsítanak a szigetek csodálatos villái,  a gazdag, olasz kertművészet is.

A tó urainak régi történetei mellett  a vidéket a Ticino kék szála is egyesíti, ez a folyó svájci területen lép be a tóba, hogy a Pó felé folytassa útját. A tavat számtalan  patak és folyó táplálja, melyek dombokon és völgyeken át törnek utat maguknak.

Ettől olyan változatos ez a táj! A látogató  elragadtatással szemlélheti a kedvező éghajlatnak köszönhető buja növényzetet és a dolgos emberi kézteremtette építészeti csodákat.

[caption id="attachment_40" align="aligncenter" width="540" caption="Maggiore-tó Bella szigetével"][/caption]

Arona, a tó legnagyobb kikötője, itt él legélénkebben a Borromeo család emléke. A település közepét egy több mint 20 méter magas, réz és bronzból készült  gigantikus szobor uralja, maga Carlo Borommeót ábrázolva. A szobor közepe üreges a látogatók egészen a fejig feljuthatnak: a szemek alkotják az 'ablakokat', ahonnan fantasztikus kilátás nyílik a tóra.

Az ottocentóban  Camilio Cavour államférfi és a Maggiore-tó igazi szerelmese, Alessandro Manzoni író és költő  kedvenc nyaralóhelye volt Stresa. A Borromeo-öböl felett fekvő városka azóta nemzetközi hírnévre tett szert a csodálatos tóparti sétányaival pálmafa-soraival, virágzó kertjeivel és elegáns szállodáival. A tó felé tekintve gyönyörködhetünk a Borromeo-szigetekben ( Bella, Madre, Pescatori), melyek mintha egy varázslat hatására emelkednek ki a vízből.

Talán ennyi elég, hogy megértsük Stresa miért  vált híressé már az ottocento első felében, amikor az itáliai utazók megénekelték szépségét.

Hírneve a huszadik század első felében  csak öregbedett: itt pihent a Vanderbilt és Rockefeller család, a kultúra és irodalom olyan jeles képviselői, mint Gabriele D'Annunzio és George Bernard Shaw, Ernest Hemingway és John Stinbeck, Clarke Gable és David Niven színészek.

Stresa minden egyes eldugott kis sikátora, megbújt terecskéje,  a díszes és kevésbé díszes homlokzatú palotája mind, mind a dolce vita-ról mesél.

[caption id="attachment_39" align="aligncenter" width="640" caption="Maggiore-tó"][/caption]