" A Rosa lábánál bájos tavacska, egy egyszerű és kokettáló sziget a sima vízen (...) Az  a világ, melyet az utazó megismert, kicsiben itt található szerényen és tisztán: kipihent lelke maradásra készteti, mert költői és melódikus szépség öleli körül harmóniával, és szokatlan gondolatokat ébreszt (...) a tó, a kolostor és az élet".

Első ránézésre a béke megtestesítője, főleg  az éjszaka és a hajnal  első órái között, amikor szétoszlik a szürkeség és előtűnik a tó gyöngykék, az erdővel borított hegyoldalak barna és zöld, a sziklák acél és a távoli hegycsúcsok havának fehér színkavalkádja.

Egy régi legenda szerint ez a tó valamikor szörnyeknek és kígyóknak volt a hazája, akiket Giulio, egy templomépítő szent tudott elűzni, és akinek emlékét mindmáig féltő szeretettel őrzik.

Aki a magasból szemléli  a tavat, arról a Mottarone hegyről, mely a Maggiore-tótól választja el, megérti, hogy az Orta-tó környékének leírásához miért használják a 'miniatura' szót: egy néhány négyzetkilométeres területen gyorsan váltakoznak a hullámzó fennsíkok és az 1500 méternél is magasabb csúcsok, erdők és rétek, sziklák és szirtek, hegyipatakok, falvak és városok. És középen terül el a tó, mely a filozófus Nietzschét is megragadta, amikor 1882 májusában odaérkezett. Talán csak egy ilyen hely tudta megejteni szépségével Nietzsche nyugtalan szellemét: a Cusio ellentétes benyomásokat kelt, meghatottságot és meglepetést.

A partvidék legnevezetesebb központja Orta San Giulio, meglepetésekben gazdag kisváros, mely épületeiben a középkor, a cinquecento, a barokk és a neoklasszicizmus jegyeit hordozza. A főtér a tóba nyúló hegyfokon található és innen ragyogó látvány tárul a vízre: a 'szalon' hátterét  méltán díszítik a régi épületek és a tekintet felölelheti a teret az árkádok alatt sorakozó boltocskáktól a San Giulio-szigetig, ahol a románkori bazilika határt von a víz és az ég közé.

A kisváros utcácskáit átlengi a tó és a régi álmok illata és a látogató kovácsoltvas tárgyak között válogathat, miközben a legínycsiklandozóbb   vendéglőt keresi. A környék minden települése jól felkészült a vendéglátásra: udvariasság, művészet és fantázia jellemzi a helybelieket: mindenhol megkóstolhatjuk a piemontei és lombardiai hagyományos ételeket, különös tekintettel a kiváló szakácsok remekműveire, a tavi halakra.

A világ egyik legszuggesztívebb, egyedülálló érzelmeket keltő vidékén ne feledkezzünk meg a terített asztal örömeiről sem. Ebből a szempontból rendkívül fontos a Lago d' Orta, mert délről, Novara környékéről érkezik a bor, a rizs és a gorgonzola, míg északról az Ossola völgyeiből a helyi felvágottak és sajtok.

Nem lehet elmenni a kulináris kikapcsolódás mellett, mely szoros velejárója a lelki pihenésének .