A Death Valley kietlen sivatagának sárga és vörösben pompázó homokdünéi, a természet hatalmas erejéről tanúskodó, gleccser vájta Yosemite völgy zöldellő labirintusai, és a hamvas szürke gránitsziklákról aláhulló vízfolyamok tiszta kék színei festik a tájat oly lenyűgözőre Kalifornia napsütötte ege alatt.

A repülőgép ablakából nézve Los Angeles üvegborítású felhőkarcolói törékeny kristálytornyok hatását keltik. Az 1900-as évek elején még alig 2000 lelket számláló település az aranyláz és a hollywoodi filmgyáraknak köszönhetően Amerika elsöszámú álomgyárává nőtte ki magát.

A 15 millióssá fejlődött megapolis szőnyegként terül el lábunk alatt. A város látképét 2000 kilométer hosszan kígyózó többsávos autópályák szabdalják fel.
A lenyűgöző madártávlati kép feledteti velünk a hosszú utazás fáradalmait.

Kalifornia kék ege alatt végre kezdetét veszi az amerikai álom. Klímával ellátott bérautónk repít minket tovább a város nevezetesebb negyedei felé.
Hollywood, Pasadena, Beverly Hills és Malibu filmekből már jól ismert utcái ezúttal végre valódi élményekkel kecsegtetnek bennünket.

Egy rövid séta is elég a Rodeo Drive exkluzív üzletei között - Armani és Gucci ruhakölteményeit nézegetve -, hogy beleszippantsunk a „Gazdagok és szépek” miliőjébe.
A Sunset Boulvard pálmafák övezte villasorát a Sunset Strip plakátkavalkádja váltja fel, ahol az impozáns Cháteau Marmont hotel csak egy a sok közül a világ hírességeit összegyűjtő szállodák, klubok és éttermek sorozatából.

A valós és képzelt világ különös egyvelege lengi be az utcákat, a múlt és a jelen jól megfér itt egymással. Amíg mi leszegett fejjel haladunk előre Hollywood halhatatlan sztárjainak sétányán lábunk előtt a csillagokba írt neveket betűzgetve, addig - turista csalogatóként - „Marilyn Monroe" és „Elvis Presley, itt dedikál rajongóik hadának fogságában.

Aztán a Hollywood Entertainment Múzeumban tett kétórás látogatásunk alatt végre lehull a lepel e csillogó világ kulisszatitkairól is.

A város kínálta programok után Venice Beach napsütötte tengerpartja hívogat egy kis kikapcsolódásra. Hihetetlennek tűnik, hogy az egy mérföld hosszan elnyúló sétány helyén alig száz éve még a mocsár volt az úr. A környék csatorna-rendszerének kiépítésével Abbott Kinley álmai váltak itt valóra: az 1900-as évek elején már Hollywood filmcsillagai ringatóztak gondoláikban a 16 mérföld kiterjedésű csatornahálózat hullámzó víztükrén. Az óceánparti sétányon görkorcsolyások forgatagában kapunk ízelítőt Amerika elsőszámú szörfparadicsomának gondtalan hétköznapjaiból. „Fun és Sun" - hirdetik vidám lezserséggel Kalifornia mottóját a plakátra illő bikinis lányok és napbarnítota izmos fiúk.

Naptól és élményektől feltöltődve indulunk tovább a part mentén Big Sur felé. A homokos tengerpartot sziklás vidék váltja fel, amelyet fókáktól hemzsegő öblök szaladnak. Santa Barbara cölöpökre épült kikötőjén hatalmas pelikánok halásztudományát szemlélhetjük, mikozben alattunk színes halak festik meg  a vizet.

Spanyolos stílusban épült házak kölcsönöznek mediterrán hangulatot a Csnedes-óceán partján elterülő kisvárosnak. Big Sur 120 kilométer hosszan húzódó partszakaszán sziklás kanyonok és a mélyben hullámzó tenger kékje az úr.
San Francisco előtt még rövid fotószünetet tartunk a Bixby Creek híd nyújtotta látványtól letaglózva.

Kalifornia legnagyobb öble, a San Francisco Bay vadul kígyózó sziklás partvonalai között a város jelképének számító Golden Gate és kicsit távolabb, a legutolsó földrengésnél megsérült Bay Bridge sziluettjei ívelnek kecsesen. A sekély öböl közepén a tenger vizének kékje öleli körbe Amerika egykor rettegett börtön szigetének az Alkatraznak sziklás peremét. A “Rock”- aminek vendégszeretetét Al Capone is élvezhette - 1972 óta a Golden Gate Nemzeti Természetvédelmi örökséghez tarozik.

A látvány egyre lenyűgözőbb lesz az esti fények kigyúltával. Az éjszaka még az egymástól jól elkülönülő negyedek kulturális kavalkádját is eggyé olvasztja a félhomályban.

A napjainkban virágkorát élő város 200 éves múltra tekinthet vissza. Az 1900-as évek elején még vöröslámpás negyedeiről volt híres és a bűnözők közkedvelt tanyájának számított. Az újjászületés lehetőségét furcsa módon 1906-os, 8,3-as erősségű földrengés hozta el, amely a vörös lámpás negyedek hírhedt bűntanyáit sem kímélte. A jelen és a múlt stílusötvözetének tökéletes harmóniája azonban a gyors fejlődés ellenére sem engedte beolvadni a jellegtelen modern metropoliszok sorába.

A 49 mérföldes Scenic Drive útvonalát követve sorba vesszük a város nevezetességeit.
A Vista Point kilátó ideális fotózó helynek bizonyul, képeslapra illó témákat kínálva a városról és a hídról, előtérben az óceán felől gomolygó köd sejtelmes félhomályával. Elmerülve a város kínálta látnivalók szövevényes útvesztőjében, hamar magával ragad minket a mexikói temperamentum, az olaszos lezserség és a kínai sokszínűség egyvelegéből áradó sajátos hangulat.

A világszerte híres San Fransisco-i konyhaművészet alapjának is ez adja savát-borsát: a The Mission városrész - amely az elsó spanyol hódítók által 1776-ban alapított Dolores misszió köré épült éttermei és bárjai latinos sármjukkal teszik tökéletessé a negyed hírnevéhez hozzájáruló Mission-style Burito elfogyasztásával járó élvezetet,

Az este beálltával felfedezőútra indulunk, hogy ízelítőt kapjunk a látogatók ezreit idevonzó jazz és blues fesztiválok repertoárjából. Az 50-es évek Beat generációja irányította először a figyelmet a “City”-re, -amely olyan írók alkotóhelye lett, mint Jack Kerouac vagy Allen Ginsberg - és emelte San Francisco-t Észak-Kalifornia kulturális központjává.

San Francisco utcái elvarázsolják az embert, a 15-20%-os kaptatók izzasztó élményt nyújtanak a hőségben, ezért kétszeresen is kiélvezzük a nosztalgiautazást az 1870-es évek technikai csodájának számító “Cable car”-ra (drótkötél-vontatású villamos) felkapaszkodva.

A Russian Hill domboldalán lelünk rá a “világ legmeredekebb utcája” titulust viselő Lombard Streetre, amely virágtenger közepette kanyarog felfelé a maga 27%-os meredekségével.

A dombok tetejéről egyedi kilátás nyílik a kikötőnegyedre, ami nem csak a lustán sütkérező, több száz példányt számláló fókakolónia miatt számít kötelező programnak, de San Francisco múltja is itt lelt otthonra a múzeumok vitrinjébe zárva.

Amerikáról mindig a zsúfolt nagyvárosok rohanó világa jut az ember eszébe, méltánytalanul figyelmen kívül hagyva a természet olyan csodálatos adományait, mint a Sierra Nevada közepén elterülő Yosemite Nemzeti Park sziklás völgyei. A hely varázsa a 2000 és 13000 láb tengerszint feletti különbségek változatos növény- és állatvilágában rejlik. A park ékköve kétségtelenül a 4733 láb magas szürke gránit sziklákkal határolt Yosemite völgy. Már a bejáratához l-ereszkedve is lélegzetelállító látvány fogad bennünket: jég formálta meredek sziklafalak tornyosulnak tekintélyt parancsolóan az ég felé, árnyékot vetve a virágmezőkkel tarkított Merced folyó partjára. Keleten az El Capitan 1000 méter magas gránittömbje, a háttérben pedig a Half Dome szabályosnak tűnő félkupolája őrködik a táj felett.

Az 1890-ben alapított Nemzeti Park- a természet őreinek szigorú felügyelete alatt- túrázók és sziklamászók Mekkájává nőtte ki magát. Itt, távol a civilizációtól levetkőzhetjük a stresszes mindennapokkal járó beidegződéseket, és felocsúdva a mobiltelefonok és számítógépek uralata világ hipnotikus álmából, végre szabadjára engedhetjük lelkünket.

A kempingek spártaian egyszerű színvonala is a természet védelmét szolgálja, elriasztva a komfortérzés rabjává vált “kocaturisták" hadát.

A biztonságos és „macimentes"  kikapcsolódáshoz szükséges információk begyújtéséhez a jól felszerelt természetvédelmi központba vezet elsó utunk. „Maci Laci" rokonsága -torkosságának köszönhetően - ugyanis okozott már pár galibát a turisták elemózsiás kosarának kárára.
A számos turaútvonal közül talán nem meglepő, hogy a szédító mélységek és fátyolos vízesések övezte Half Dome Trailt választjuk. A korai kelésnek köszönhetően - amivel a déli órák forróságát szerettük volna kikerülni a csúcsra érkezés előtt - a Nevada zuhatag fehér vízfüggönye még súrló fényben akad lencsénk végére.

Az út eddig meredeken kanyargott felfelé, de a kilátás feledtette a fáradságot. A Little Yosemite völgy hatalmas tölgy és fenyőfái  jóleső árnyékot nyújtanak egy röpke szisztához, amit mókusok kíváncsi társasága tesz színesebbé. A fenyőerdő árnyékából kiérve akaratlanul is megszaporázzuk lépteinket. A Hald Dome 87 millió év viszontagságaitól töredezett felületű gránit kupolája tornyosul előttünk fenséges mivoltával, a völgyet formáló hosszú jégkorszakok néma tanújaként. Az utolsó párszáz méter meglétét drótkötél teszi lehetővé az egyszerű földi halandó számára. Felszerelés híján mi is ezt vesszük igénybe, kihagyva a sima gránit csábítását egy „Reibung" mászásra. A látvány lebilincselő. A Miwoki indiánok egykori otthona fekszik lábunk előtt teljes szépségében, tekintélyt parancsoló méreteivel.

A Yosemite Nemzeti Parkot fájó szívvel hagyjuk magunk mögött, miután átkeltünk a Tioga Pass-on, a Sierra legmagasabb hágóján. A magasságkülönbséget a hegyek ölelésében az éjszaka leple alatt leszálló csípős hideg is bizonyítja. A hajnal első meleget hozó napsugara már a Mono Lake partján ér bennünket.
Észak-Amerika második legidősebb tavának víztükrét forró, fehér sivatag öleli körbe. A tó különlegességét változatos alakzatú tufa tornyai adják, amelyek a lúgos vízben feltörő kalcium tartalmú víz hatására alakultak ki. Kalifornia madárkolóniáinak fő költőhelye 50 évvel ezelőtt még kétszer nagyobb kiterjedésű volt. A tó viszontagságai 1941-ben kezdődtek, amikor Los Angeles városának vízigényét a Mono vízgyűjtő terület négy legfontosabb folyamából kezdték el pótolni.

A tó vízszintjének csökkenése és sótartalmának emelkedése visszafordíthatatlan természeti katasztrófával fenyegetett, így védelem alá helyezték a területet. A reggeli nap fényében sütkérező madarak tollruhájukat rendezgetik a természetfotósok legnagyobb örömére. Bennünket, egyszerű turistákat a tufatornyok kecsesen égbe törő formái bírnak hosszas maradásra.

Kalifornia változatosságától és igézően szép tájaitól megbabonázva érünk utolsó állomásunk, a Halál völgyének (Death Valley) kietlen sivatagába. A hosszan előre kúszó autóutak eltűnnek a végtelenben, és a forróság délibábot varázsol a gőzölgó táj fölé.

A sárga és vörös színeiben pompázó homoktenger dűnéi a klímával felszerelt autó üvegén keresztül sétára hívnak. Az autóból kiszállva megcsap bennünket a hőség nyomasztóan forró lehelete. Visszafordulni akkor sem lehet, hiszen hárommillió év geológiai tevékenységének alkotásai hívnak időutazásra 5000 hektáron összesűrítve, itt a Halál völgyének torkában.