„Az anyag tisztán, a maga asztrális görbületeiben tárulkozik majd ki, s ekkor majd a világ végre megsejtheti a paradicsom alakzatait.” (Gaudí)Talán most jobban megérteném mindazt, amit a természetes építészet képviselői nem értettek.
Rajongom a szecesszióért (is), így érthető volt az izgalom, mikor kezembe vettem évekkel ezelőtt életem első repülőjegyét. Ez a jegy a katalán fővárosba szólt, egy igazi nyüzsgő városba a tengerpart mentén.
Bolyongani a város sikátorai között, fagylaltozni a Ramblákon és természetesen megcsodálni Barcelona híres szülöttének, az építész Gaudí remekműveit.
Még most is ott ülnék a Sagrada Família temploma előtt és megvárnám míg a ma is épülő tornyait befelyeznék, esetleg bejárnám ismét az igazi fantáziaországot a Güell Parkot, megcsodálnám Míró és Picasso remekeit, netán a Ramlán lévő Gran Teatre de Liceuben hallgatnám José Carrerast, a város másik híres szülöttét.
Vagy csak lesétálnék a a kikötőbe és ha nem is bújnék Columbus szobrába, a bőrébe mindenképpen, hogy kicsit felfedezhessem a világot!
Mennék, mennék, visszatérnék? Visszatérnék!