Afrika dél keleti partja mellett, Madagaszkártól keletre található ez az 1865 négyzetkilométernyi sziget. Hivatalosan egyébként további három szomszédos szigetecske is az országhoz tartozik.
Bizonyára sokan hallottátok már Mauritius nevét, de az már korántsem biztos, hogy mindenki azonnal meg is találná ezt a kis gyöngyszemet a térképen. Nem vethetjük szemére tájékozatlanságát annak a helyi, raszta-frizurás, benszülött halásznak, aki könnyed érdeklődő beszélgetésbe elegyedett egy hazánkfiával.
S történt, hogy honfitársunk lelkesen magyarázni kezdte országának helyét a világban.
A halász praktikusan és röviden akart végére járni az egyre bonyolultabbá váló földrajzi kérdésnek, ezért csak ennyit kérdezett: “No, és mekkora sziget ez a Magyarország?” És ezzel nem csak hazánk kicsinységére és ismeretlenségére világított rá, hanem arra is, hogy egy vérbeli mauritiusi csak szigetekben gondolkodik.
Az Indiai- óceán gyöngyszeméről, a smaragd szigetről, Mauritiusról van szó.
Mauritiusról leginkább a homokos partok, az azúrkék tengeröblök, a lehetetlen zöld pálmafák jutnak eszünkbe.
A szigetet, – melyet már az arabok is ismertek – portugál hajósok fedezték fel a 16. században. Mai nevét Maurice de Nassau hercegtől kapta, aki a holland telepesekkell érkezett ide. A kolónia tagjai afrikai rabszolgákkal népesítették be a szigetet, egyúttal sajnos kiirtották az ébenfa erdőket, de cserébe sok, a szigeten addig nem ismert állat és növényfajt is meghonosítottak. Ők hozták például a cukornádat, ami ma is az ország legfontosabb kiviteli cikke.
A sziget 1715 után, a franciák uralkodása alatt Ile de France néven vált gazdag kolóniává, bár 1810-ben angol fennhatóság alá került, továbbra is virágzott a kereskedelem, fejlődött a sziget.
Az ország csak 1986-ban nyerte el függetlenségét de a Brit Nemzetközösség része maradt.
1992 óta önálló köztársaság.
A többnyire kreolok lakta sziget a tolerancia jelképe is lehetne, Hiszen kevés olyan hely van a világon, ahol ennyi nemzetiség él békésen egymás mellett: indiaiak, afrikai kreolok, kínaiak, madagaszkáriak és egyre több európai.
Már a repülőgépről csodálatos látvány tárul elénk: a sziget zöld smaragdként emelkedik ki az Indiai-óceánból. Közeledve kirajzolódnak a sziklaszirtek, zöldelő hegyoldalak és a szigetet körbevevő korallzátony.
A kétarcú fővárosban Port Louis-ban járva betekinthetünk a térség egyszerre mai és múltat idéző életébe.
A 17. századtól működő kikötőben ma modern bevásárlóközpont van elegáns üzletekkel, gyorséttermekkel, kaszinóval.
Amint azonban a főút alatti aluljárón áthaladunk, úgy érezhetjük hogy visszacsöppentünk a régmúltba. A városi piac egyszerre áraszt afrikai, indiai, kínai hangulatot. Kapható itt szárított polip, kardhal, cápahús , mangó, ananász és minden ami szem-szájnak ingere.
Mielőtt lebecsülnénk az átlagos tengerpartokat dicsérő, kissé elcsépelt „szép” jelzőt, nem árt hangsúlyozni, hogy itt, a finom homokos, lassan mélyülő víz egyedülállóan káprázatos.
Képzeljük el, hogy a parttól 300-500 méterre, helyenként még közelebb található a korallzátony.
A víz alatti világ leírhatatlan szépségére jellemző, hogy még azok is kedvet kapnak a búvárkodáshoz, akiket addig képtelenség volt tengerszint alá csábítani.
Az ezerszínű halakat, korallokat, kagylókat órákig lehet csodálni anélkül, hogy igazán messzire kellene beúszni a tengerbe.
Aki még ettől sem érez ellenállhatatlan vágyat a búvárkodásra, a szállodák által biztosított üvegfenekű hajóból is gyönyörködhet a nem mindennapi látványban. Ha erre vetődnénk, mindenképpen látogassuk meg az Ile aux Cerfs Szigetet, amely sekély vízével, pálmafáival, gyönyörű homokpadjával valóban maga a Paradicsom.
A sziget belsejében található a különleges látványt nyújtó „hét színű föld”, valamint Curepipe kialudt vulkánja.
A híres chamarel-i vízesések szépségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Jurassic Park című film készítőit is megihlették. A film egyik jelenetében a dinoszauruszok földjére tartó helikopter pont a vízesések előtt repül el.
Itt van a Pamplemousses Botanikus kert. A 24 hektároos park legnagyobb nevezetessége a “Victoria Amazonica”, a 45 kg-ot is elérő vízililiomok fajtája.
Ezek a csodálatos növények délután nyílnak és reggelre bezárulnak. A 60 féle pálma között az egyik leg érdekesebb a talipot nevű indiai 100 éves fa, melynek virágai 40 és 60 éves kora között nyílnak.
Akikben némi tengeri vadászösztön szunnyad, szálljanak vízre egy kis mélytengeri halászat kedvéért. A fedélzeten ne lepődjenek meg, ha roston sült cápa húst kapnak ebédre.
A helyi jellegzetességekre vadászók könnyen rábukkanhatnak a “Dodo” kacsás pólókra és emléktárgyakra. Dodó egy kedves kis kacsa Mauritius jelkép-állata. A sziget őshonos jámbor, bár már lusta madárfajt a holland telepesek sajnos kiirtották.
Az ínyenceknek is jut böngésznivaló: az igazi hajómodell készítő üzemekben megcsodálhatják a türelemmel és kézügyességgel készülő miniatűr, ám élethű kalózhajókat és caravellákat.
Mauritius a táncoslábúaknak is újdonsággal szolgál.
Esténként barátságos helyiektől – nyelvi nehézségek nélkül – pontosan megtanulhatjuk a tradicionális csípő-és fenékrázós “sega” táncot.
Egy szó mint száz, ez a kis sziget Afrikától keletre, Indiától délre az egyik legszebb földi paradicsom, amely megéri, hogy ellátogassunk ide legalább egyszer az életben.
Komplett utazási ajánlatok Mauritiusra az oldalon.
