Vasárnap, mint minden évben, Rómában rózsaszirmokat ejtettek le a Pantheon belsejébe, a kupola nyitott okuluszán keresztül. 
A hagyomány nagyon ősi, valószínűleg i.sz. 609-re nyúlik vissza.  A pünkösdi mise során a hívekre hulló rózsaszirmok a Szentlélek alászállását jelképezik.

Róma egyik legikonikusabb műemléke, a Pantheon valóban figyelemre méltó épület. 

A 2000 éves pogány épületből lett templom lenyűgöző a bonyolult díszítéséről, harmonikus arányairól és az évek során kifejtett csodálatos kitartó erejéről. 
A világ legnagyobb alátámasztatlan kupolájával büszkélkedhet, közepén pedig egy hatalmas okulusz található, amely természetes fénnyel árasztja el az épületet.

A Pantheon az ókori Róma legjobb állapotban fennmaradt épülete, és számtalan épületet inspirált az évszázadok során Olaszországban, Európában és a világban.

Az év bármely napján fantasztikus dolog belépni a Pantheonba, hogy megcsodálhassuk annak nagyszerűségét, de pünkösdkor az élmény még látványosabb. 

Minden évben több tízezer vörös rózsaszirmot ejtenek le a Pantheon okuluszából a pünkösd vasárnapi misére összegyűlt tömegre.

Pünkösd a Szentlélek Szűz Máriára és az apostolokra való leszállására emlékezik a jeruzsálemi hetek ünnepén, és a rózsaszirmok a keresztény történelemnek ezt a megrendítő pillanatát jelképezik. 

Hihetetlen, de a rózsaszirom záporozásának hagyománya a Pantheonban több ezer éves múltra tekint vissza, valószínűleg i.sz. 607-ig, amikor a pogány templom keresztény templommá vált.

Pünkösd mindig a húsvét utáni hetedik vasárnapra esik. 
A mise 10:30-kor kezdődik, de érdemes reggel 8:00-ra (vagy korábban) megérkezni, hogy biztosan helyet foglaljon a sorban, mielőtt a tömeg megérkezik.

Pantheon története

A Pantheont Marcus Agrippa építtette Kr.e. 25-27 között a homlokzat elején található felirat alapján, amely így szól: „M.AGRIPPA.L.F.COS.TERTIVM.FECIT”, ami azt jelenti: „Marco Agrippa, Lucio fia, harmadik consulsága idején építtette”. 

Neve alapján valószínűleg az összes római istennek szentelt templomról van szó. Egyesek azonban úgy gondolják, hogy a templom eredetileg az Iulius-nemzetség, a gens Iulia dicsőitésére készült, és elsősorban Marsnak és Venusnak, a család legfontosabb családi isteneinek szentelték.

Ide is vezethető vissza a rózsa, a virágok királynőjének szerepe Pünkösdkor, hiszen Vénusz szépséget, míg Bacchus részegítő illatot adott a rózsának. 
Végül Mars, a háború istene tövist adott a virágnak, hogy megvédje szépségét. Azóta a rózsa a tiszta szépség, az újjászületés és a pompa szimbóluma.

Visszatérve a templomra, ásatások és tanulmányok bizonyítékot találtak arra, hogy a jelenlegi Pantheon nem az eredeti. 

Pantheon története 

Első Pantheon

Miután Marcus Agrippa államférfi és építész segítette Augustust, hogy Róma császára legyen, nagyszabású építési programok indítására kapott megbízást Rómában, a Pantheon egy komplexum része.

Második Pantheon

80-ban hatalmas tűzvész volt. Sok épület megsemmisült, köztük a Pantheon is. Lehet, hogy a homlokzat az egyetlen, ami megmaradt. Domitianus császár újjáépítette a Pantheont, bár i.sz. 110-ben ismét leégett, amikor Traianus uralkodásának idején villámcsapás érte.

Harmadik Pantheon (jelenlegi)

Úgy tartják, hogy a jelenlegi Pantheon Hadrianus idejében épült, i.sz. 118-125 között. 

Hadrianus császár tiszteletből az eredeti építtető nevét tette fel újra a templomra, ahogy az ma is látszik. Az épületen talált feliratokból kiderül, hogy a későbbi időkben még Antoninus Pius, Septimius Severus és Caracalla is végzett helyreállító munkálatokat.
Mivel az oromfal felirata szerint Agrippa építtette, csak a 19. század eleji ásatások során derül ki, hogy a Pantheon sokkal régebbi ennél, mivel Hadrianus császár idejében a legtöbb téglát dátummal jelölték.

Az előcsarnok mennyezetét 16 gránit oszlop tartja. 

Ha itt fölnézünk, láthatjuk a tetőzet gerendáit. A tetőszék eredetileg bronzból készült. 

Egészen 1632-ig megvolt az eredeti, de a Szent Péter székesegyház főoltárának baldachinjához kellett az anyag, ezért VIII. Orbán pápa a Barberini családból leszedette. 

A megmaradt anyagból, hogy ne vesszen kárba, ágyút öntöttek. 

Erre az eseményre született ez a Pasquino-mondás: Quod non fecerunt barbari, fecerunt Barberini (Amit a barbárok sem tettek, megtették a Barberinik.).  (Pasquino egy római szabó, mások szerint borbély volt, akinek bejárása volt a pápai udvarba, s így értesült a vatikáni pletykákról, amelyeket könnyed, szatirikus stílusban kezdett el terjeszteni. Őmaga olyan hírnevet szerzett, hogy neve az angol nyelvbe is bekerült. A pasquinade olyan névtelen gúnyiratot jelent, melyet versben vagy prózában fogalmaztak meg).

Magát az épületet az előcsarnok (porticus) mögött 43,20 méter átmérőjű, kupolával fedett, hatalmas rotunda alkotja A kupola átmérőjének hossza megegyezik a magasságával. 

A kupola kazettás díszítményei felfelé keskenyednek, ezért a kupola, amely kívülről nem tűnik különösebben nagynak, belülről sokkal magasabb hatást kelt.

A belső tér fülkéi a bolygókat jelképezik. 

A tér megvilágítását a kupola 8,92 méter átmérőjű nyílása adja. 
A Pantheon terének gömbszerű hatása a világegyetem teljességét, az istenek világának egyetemességét szimbolizálja.

609-ben a templomot IV. Bonifác pápa S. Maria ad Martyres néven keresztény templomnak szentelte. 663-ban a Pantheon tetőzetének aranyozott bronztégláit II. Constans császár leszedette, és Konstantinápolyba vitette.

Számos nagy művészt temettek a Pantheonba.
Baldassare Peruzzi építészt (egyik legszebb alkotása a Villa Farnesina), Annibale Carracci festőt, és az egyik legnagyobb festőt, Raffaello Sanzio-t a hitvesével együtt. 
Sírfelirata így szól: „Ille hic est Raphael timuit quo sospite vinci / Rerum magna parens et moriente mori” (Raffaello az, kinek a Természet félte hatalmát. / Tudta: legyőzi, míg él, s holtan a sírba viszi.).

Ennek igazságtartalmáról bárki meggyőződhet, ha elmegy a Vatikáni Múzeumba, és megnézi Raffaello Stanzák freskóit.

A Pantheon lett a nyughelye az olasz egység megteremtése utáni első két királynak II. Viktor Emánuel és I. Umbertónak.

Az eredeti márványpadlón járva, az ókori bronzajtót megérintve közel kerülhetünk Róma akkori nagyságának megértéséhez. 

A minden istenségnek emelt templom üzenete pedig talán aktuálisabb, mint valaha. Különösen érdemes betérni, amikor esik az eső és belül egyesülnek az elemek. A föld, amelyre a padlón lévő négyzet alakú márványminták emlékeztethetnek. A víz, amely szabadon eshet a templom közepére, de mégsem marad meg, mert az elvezetését is megoldották. A levegő, amely egyik templomban sem olyan könnyű Rómában, mint éppen itt, ahogy eloszlik a gömbszerű formában. És a tűz, amely az istenek birodalma, és a kupolán lévő kerek nyíláson érkező nap fénye.