Ahogy kilépek a reptér épületéből, azonnal tudom, hogy az igazi szerelmek soha nem múlnak el. Mert Kuba szerelem. Szerelem, mert nem racionális. Szerelem, mert nem hagy nyugodni. Szerelem, mert mindig látni akarom, mindig tudni akarok róla, szívemen viselem a sorsát és aggódom, ha bajban van...

Kubát csak gyűlölni vagy imádni lehet. Kétségtelen, hogy nem való mindenkinek a kubai utazás. Nem egy luxusállam: kommunista katonai diktatúra és hiánygazdaság van, és minden, ami ezzel együtt jár: Varadero all inclusive tengerpartjain a műanyag pohárból kortyolt mojito-utánzat és a sült csirkemell mellett nehéz megtalálni az igazi Kubát és a valódi élményeket.

Minden utazónak érdemes tudnia, hogy mire vállalkozik, mit vár egy utazástól. Nem tartom szerencsésnek, ha valakinek a "retro érzésért" esik a választása Kubára, hogy nosztalgiával gondolhasson a szocializmus éveire, amikor nekünk is érték volt egy mutatósabb nejlonszatyor, amikor mi is büszkén viseltük a kisdobos és az úttörő nyakkendőt.

Természetesen ötven év diktatúra után nehéz eltekinteni ettől, és nem is szabad, hiszen Kuba sajátossága és egyedülállósága sok esetben ebből a történelmi tényből ered.

És mégis szerelem. Soha nem múló. Örök.

Az elkövetkezendő posztjaimban újra bejárom Kubát, tartsatok velem!